Így igáznak le minket a földönkívüliek

A napokban nyitott a mozikban a legújabb földönkívüli-inváziós sci-fi, a Föld Inváziója (Battle Los Angeles), amelyben ismét sanyarú sors vár a földlakókra. Hollywood az elmúlt években előszeretettel tette ki ilyen jellegű traumáknak a Kék Bolygó populációját, összegezünk kicsit, hogy a hasonszőrű hollywood-i produkciókban miként igázták le, zsigerelték ki planétánkat a messziről jött idegenek.

Kezdjük mondjuk a kilencvenes évek derekától: az 1996-os Függetlenség napjában az ufonauták mi mást, mint az amerikaiak nemzeti ünnepét választják inváziójuk időpontjának, így a bolygó nagyvárosainak lakossága július negyedikén arra ébred, hogy termetes űrhajók fedik el a nyári égboltot. Hamarosan kiderül, hogy a technológiailag felsőbbrendű idegenek nem tökölnek a diplomáciával, ehelyett módszeresen elkezdik rommá lőni a metropoliszokat, az országok egyesített légierejét pedig röhögve verik vissza. Hiába azonban az űrtechnológia és a szuperior tűzerő, még a kis szürkék sem gondoltak arra, hogy vírusírtóval vértezzék fel űrhajóikat, ezt pedig természetesen tökéletesen tudja a meg nem értett főszereplő, aki aztán egy ilyen komputer-vírussal szedi le az idegenek védelmi rendszerét, hogy aztán a látogatók védtelenné váljanak.

Hat évvel később, a Jelekben már az invázió előtt beköszönnek Mel Gibson tanyájára a nyúlánk földönkívüliek, a közeli kukoricásban hagynak figyelmeztető jeleket, ahol később kergetőzik is egyet a rémisztő lényekkel emberünk. Később a kukorica- és gabonakörök szerte a bolygón felbukkannak, egy napsütéses délelőttön pedig az invázió is megkezdődik, amit hirtelen felindulásból házuk pincéjében próbál átvészelni a főhős és családja. Hamar kiderül, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, a tréfás kedvű ufók ugyanis előszeretettel szórakoznak a őslakók idegrendszerével és kényszerítik őket nem túl megnyugtató helyzetekbe. Ezek a földönkívüliek viszont nem hogy a számítógépes vírusra, de még az olyan alapvető kihívásokra sem készültek fel, mint az ajtókilincs kinyitása, vagy a víz, ez utóbbi ráadásul a jelek szerint meglehetősen kártékony hatással bír szervezetükre, éppen ezért néhány nappal később menekülőre fogják a gyáva űrutazók.

A tavaly mozikba került Láthatár már kapásból azzal figyelmeztet, hogy nem nagyon kellene rádiójeleket küldözgetnünk szerteszét az űrbe, mert a végén még valaki meghallja azt, s nagyon pórul járunk. Mert a filmben bizony pórul járnak a szerencsétlen emberek, hatalmas űrhajók és alattomos szondák jelennek meg a nagyvárosokban, hogy az embereket nyersanyagként hasznosítva zsigereljék ki fajunkat. Az első hullámot túlélők másnapos csoportja egy luxus-apartmanban próbálja elbarikádozni magát, de hamar kiderül, hogy a drága lakás sem ufó-álló, éppen ezért menekülőre fogják, vesztükre. Megoldás itt nincs, mindenkit szépen bedarálnak az idegenek, de legalább a befejezés legalább nem szokványos.