Vannak akik a minőségi és emelkedett témákban utazó filmes alkotásokat kedvelik, s vannak az olyan mazochista hajlamokkal megáldott furcsa egyének, kik előszeretettel kínozzák magukat a filmipar legnevetségesebb és legigénytelenebb darabjaival. Amennyiben az utóbbi kategóriát erősíted, úgy adunk némi muníciót a szórakozás eme perverz formájához.
A Cápaember (Tökéletes Ragadozó)
Már maga a cím harsány röhögésre készteti az embert, s még csak ezután kezdődik nem kevesebb, mint 200 percnyi agyrombolás, melyben a rettenthetetlen Cápaember szépen szisztematikusan, röhejesebbnél-röhejesebb helyzeteket eredményezve felaprít mindenkit, aki nem az ő sorait erősíti. Ilyen rajta kívül pedig nem nagyon van az események helyszínéül szolgáló karibi kutatóbázison, úgyhogy szomorú sors vár az ott rekedtekre. Az már csak hab a tortán, hogy a Cápaembernek nevezett egyén valójában egy időközben lábakat növesztett cápa-delfin hibrid, de már így is méltatlanul sok karaktert pazaroltunk erre az egészre, a film megtekintése ennél ezerszer maradandóbb élményt/károsodást garantál.
Villám Spencer, a karibi őrangyal
Maradjunk még egy kicsit a karibi térségben, hiszen úgy látszik ez az a környezet, ami az igazán legalja alkotások otthonául szolgál. A korábbi pankrátor, Hulk Hogan színészi képességei iránt eleve rajongunk, pláne, ha egy olyan alkotásban játszik, aminek sztorija egy szupermotorcsónak körül bonyolódik. Nem csalás, nem ámítás, a főszereplő Villám Spencer, aki mellesleg korábban a haditengerészet különc menője volt, megépít egy szuper-konstrukciót, amivel aztán maga indul igazságosztásra. Súlyosbító tényező, hogy mindez sorozat formájában történik, így igazi halmazati büntetést kap az, aki a karibi őrangyal kalandjait szándékozik követni.
Mega Shark Vs Crocosaurus
Az Asylum filmstúdió neve már eleve sokaknak ismerősen csenghet: ők azok, akik időről-időre megbüntetik az emberiséget rosszabbnál-rosszabb produkcióikkal, valahogy azonban még mindig van elegendő pénzük ahhoz, hogy folytassák az ámokfutást. A Mega Shark Vs. Crocosaurus ennek ékes példája, hiszen a filmnek van egy első része, melyben az óriáscápa egy óriáspolippal csap össze, végül az előbbi kerekedik felül, hogy aztán a második részben megvívjon az óriáshüllőként tomboló Crocosaurus-szal. Jó, mi? E remálomhoz párosul egy olyan látványvilág, ami már a 90-es években is ciki volt, elég megnézni az alábbi trailert, hogy képbe kerüljünk a minőséget illetően:
Óriáshangyák
Maradjunk még egy kicsit a szuperlényes vonalon, mert amit David Huey rendező és stábja összehozott, az szintén megérdemel néhány kedves sort. Szóval, amikor már nincs olyan négylábú, vagy hüllő, ami emberfeletti képességekkel felruházva leigázza az emberiséget, akkor ideje a rovaroknál körülnézni, nagyjából ilyen elképzelés mentén születhetett az Óriáshangyák című produkció is. A sztorit gondolom kitaláltuk: egy hangyákat kutató professzor egy tudományos konferencián fut össze a nagyra nőtt egyedekkel, akik mi mást akarnának, mint az emberiség pusztulását.
Hozzászólás